A Ciudad Perdida a Caño Cristalesszel karöltve a kolumbiai béke szimbóluma. Amíg azonban a Caño Cristalest többségében kolumbiaiak, addig a Ciudad Perdidát nagyobb részt külföldi turisták látogatják. A négy-, olykor ötnapos gyalogtúrára évről évre több és több hátizsákos nevez be, amit egyre kevésbé bír el a természet, no meg a túraútvonal mentén élő kogi indiánok. Néhány év, és az Elveszett városból a második Machu Picchu válik.
Nabusimakéba azóta vágytam vissza, mióta Erivel 2015-ben véletlenül odakeveredtünk. Az ott töltött néhány napban nem csak, hogy betekintést nyertünk a mindennapjaikba, de még egy mamo, vagyis arhuaco sámán temetésén is részt vehettünk. Azóta Nabusimakét tartom Kolumbia legizgalmasabb desztinációjának, ahol az ember egy kicsit átértékeli az életét és mindent, amit addig a világról tudott.
2009-ben jártam először Kolumbiában, akkor döntöttem el, hogy egyszer eljutok Ciudad Perdidába, az Elveszett Városba. 2015-ben végre valóra vált az álmom, öt napos túra keretében megpillanthattam a tayronák egykor szent városát. Fantasztikus túra volt!
Minden utazásnak vannak olyan állomásai, amik megváltoztatják egy kicsit az embert. Ilyen volt nekünk korábban a Qoyllur Rit'i Fesztivál Peruban vagy a találkozás a shuarokkal Ecuadorban, s ilyen lett Nabusimake, az arhuacók szent faluja is. Ha az édenkert a Földön van, akkor jó hírünk van: megtaláltuk azt. Egy olyan közösséget ismertünk meg az elmúlt néhány napban, akikről a tudomány máig nem tud szinte semmit, pedig lassan 400 éve vagyunk velük kapcsolatban. Bár az arhuacók hihetetlenül zárkózottak, mi mégis bejutottunk egy mamó temetésére, ahol új értelmet nyert számunkra a halál utáni élet megítélése.